Álomnyaralásnak indult, de végül agyoncsapta őket az áram a jakuzziban
Sümegi Noémi beszámolója Mákfagyi című ősbemutatónkról az Index oldalán. Köszönjük!
(...) nemcsak az derül ki, hogy a mákfagyi a legfinomabb a világon, hanem hogy milyen jó, ha az ember mellé sodródik valaki, aki elfogadja, meghallgatja, biztatja, néha persze piszkálja és ugratja, de mindenképpen továbblendíti az életében. Ha kiderül, miért retteg valaki a sztróktól, vagy az anyjától, vagy az elköteleződéstől, hogy miért érzi magát a halál angyalának, hogy kit miért és hogyan csúfoltak gyerekkorában, vagy miért gondoljuk azt, hogy egy gyerekkori rossz döntés vagy sérelem kell hogy meghatározza az életünket ma is.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező)
„Amikor nem érzem a színházban, hogy mit akar tőlem az előadás, hogy mi felé akar terelni, akkor én elhagyatott leszek és magányos.” – beszélgetés Csiszár Imrével
Interjúk
Művészek írták
Interjúk
