Portré
Zrinyi Gál Vince
Életrajz
1984. december 6-án születtem Budapesten egy nyolc gyermekes családba, ötödikként a sorba.
2003-as érettségi, után kezdtem meg tanulmányaimat a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán. Osztályvezető tanáraim Horvai István és Máté Gábor voltak. Tanáraim voltak többek között még Bagó Gizella, Gálffi László, Halász Péter, Kovalik Balázs, Schilling Árpád.
2007-ben szereztem meg a diplomám, majd azonnal megalapítottam a Komát, aminek mai napig is vezetője és színésze vagyok.
2011 óta ismét a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója vagyok, de immár DLA szakon, mint doktorandusz. Kutatási témám egy 21. századi színhazi modell felépítése a magyar gazdasági, politikai és kultúrális viszonyokra hangolva.
KOMA-szerepek:
Plazma (Balla)
Fédra fitnessz (Szaurosz)
Líra és Epika (Kroki)
SzJ9231, avagy a művtev. vége (recepciós, faluőr, őz)
Az utolsó Roma, Egy utolsó Cigány (polgármester, cigány, kanadai, Vinike)
A 10. gén (Fehér Vince)
Idill (rendező)
Dzsing! (rendező)
Kisded játékok (rendező)
Díjak:
2008 Volt Fesztivál - Legjobb férfi főszereplő (Plazma)
2008 POSzT Legjobb 30 év alatti színész
2009 Márciusi ifjak díj

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Lélek nélkül nincs is emberi arca semminek”
Interjú Hegedűs D. Gézával a gyermeki rácsodálkozásról és nagy fordulópontokról, a kitaposott ösvényekről és a színház örökkévalóságáról Kozma András -
Művészek írták
Olasz szalmakalap
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező) Szegő György