„A becsületről. Vagy a szerződésről. Vagy az ígéretről. Vagy a Színészrőlől. Egy színésznőről. Bármelyik színésznőről. A reményről. Kapzsiságról és becsvágyról. És az odaadásról! Milyen gyönyörűen szól: odaadás! Lángolás!Szent lánggal, nem igaz? Szenvedély és áldozat: ez a tehetség! Mondja a Színésznő, egy színésznő. Bármely színésznő. Készen áll. Megtenni. Bármit. A színházban történik valami, minden. Minden a Színház, és a Színház minden. Persze, hogy az. Nem érdekli a politika, nem számít. Csak a Színház...

Csakhogy a világ néha, gyakrabban, szinte mindig, a háború, az erőszak és a kegyetlenség színtere. És mindenekelőtt a gondolatlanságé. Vagy a képmutatásáé. A kompromisszumé? Talán. Újra és újra visszatérünk pont oda, ahonnan elindultunk.

A vezetők nem tartják be az ígereteiket. Az egykori bűnözők csendben visszahúzódnak az árnyékba, és szép, becsületes üzleteket kötnek. Ártatlanok. A gengszterek faji jelszavakat harsognak. Mintha mi sem történt volna.

És a színház???

Semmi.”                                                            (Maia Morgenstern)