A megközelítőleg 25 perces előadás egyszerre szeretné megszólítani a szülőket / kísérőket és a gyerekeket. A Cseppinkóka egy történet arról, hogy hogyan telik meg varázslattal a hétköznapi élet (látszólag) földhözragadt tárgyi valósága.

A darab a házimunka kérlelhetetlen realitásából magával ránt egy mágikus világba, ahol Anya mindennapi tevékenységei (például a főzés, bevásárlás, ruhateregetés, vasalás stb.) mögött ezernyi csoda sejlik fel: az edények táncolnak, a víz locsog és csorog, a ruhák körbefonják a babát, simogatják, máskor meg eltűnnek, a zacskók dallamosan zörögnek és tömérdek titkot rejtenek. Anya pedig őrült ritmusban, sok hangutánzó́ szóval végzi azt a rengeteg cselekvést, ami természetesen mindig balul sül el. Persze, amikor már a helyzet tarthatatlannak tűnik, mégis mindig zöld ágra vergődik, és kifakad belőle egy-egy dal, mondóka.

A cselekvések pedig elnagyoltak, humorosak, mesébe illően varázslatosak. Ahogyan egy kanál repülni tud, az valami eszméletlen! Amikor földet ér a lábas tartalmával együtt, Anya szomorú arccal azt mondja: kopp.

Az előadás harmadik pillére a színész által indított közös játék. A Cseppinkóka egyszerű és otthonos hangulatot áraszt, ahol semmi sem túl hangos, sötét vagy nagy, csak ismerős. A kellékek egy háztartás megelevenedő tárgyai, Anya szoknyájának ezer bugyrából kerülnek elő. Fontosak a hangok, az érintés, az együttlét.

Az előadás végén természetesen közelebbről is szemügyre lehet venni majd mindent: kelléket, szereplőt, teret, egymást.