Azt mondják, mielőtt meghal az ember, lepereg előtte az élete, mint egy felgyorsított film. És ugye ott vannak még a csodás közhelyek: „Élj úgy, hogy érdemes legyen végignézned.” De milyen értelmet nyer ez az elcsépelt mondat akkor, ha gyerekként előre látod a saját filmedet, és ezzel a tudással kell élned? Érdemes-e így végignézni vagy érdemes-e végigélni?

„Furcsa egy világ ez, s a férfit a legfurcsább hulladékból

gyúrták össze, melyet forrongásában feldobott a káosz.”

(Charlotte Brontë)



Garaczi szövege nem a múltat idézi fel, hanem egy gyerek jövőjét vetíti előre. Egy gyerekét, aki már 6, 7, majdnem 8 évesen képtelen kimondani, hogy “szeretlek”. Petyus anyja – tipikus aggódó szülő, aki épphogy meg nem fojtja szeretetével fiát – terapeutához cipeli a gyereket, aki hipnózis segítségével kicibálja a „Problémás Gyerekből” az emlékeit, hogy megtalálják az okokat. A felszínre törő problémák elburjánzanak és szép lassan a múlt képkockái után a gyerek jövője elevenedik meg. Olyan ez mint egy film, Péterke életfilmje. Időugrások, fontosabb események, életállomások néhány snittben. Honnan indulnak a problémák és miként jelentkeznek? Hogyan lesz a „Problémás Gyerekből” Problémás Felnőtt?



A felvillanó élethelyzetek egy egész élettörténetet vázolnak fel a nézőnek. „Egy történetet korunk degenerálttá nevelt fiatalságának kilátástalannak tűnő jövőképéről. Mindez egy kisfiú sorsán keresztül.”