„Szegény medvét megfogták,táncolni tanították: de kedvetlen a táncra, zireg, zörög a lánca.” – így szól a népi mondóka. Mesénk bozontos hőse viszont megtorolja a mackónemzetséget ért korábbi sérelmet, a vadászt mackómancsra keríti, és cirkuszban mutogatja, táncoltatja, míg össze nem gyűjti a házasodáshoz szükséges mézre valót… Illetve csak gyűjtené, mert terve dugába dől, a vadász kereket old, mielőtt még világszám lett volna belőle. Medvénk előre ivott a vadász bőrére. A medvelány-lélek persze kiismerhetetlen: Bársonyfülű Borbálának megtetszik a peches cirkuszi vállalkozó, és feleségül megy hozzá. …Bement Berci, s még a szó is ráforrott a torkára, olyan csuda medvelány volt Bársonyfülű Borbála! Szája széles, talpa tányér, kerek fülén pamacsok, dörmögését visszhangozták a Kelemen-havasok. Körme hegyes, foga éles, tölgyfa-törzs a termete, bizonyosan születik majd kilenc vagy tíz gyermeke, szőre selymes, orra fényes, szemével sem kancsalít. Berci egyet nyelt, és így szólt: - Megkérem a mancsait!