„Misima tehetsége egészen kivételes, és ez nemcsak japán, hanem világszínvonalú tehetség. Talán háromszáz évente ha egyszer születik akkora zseni, mint ő. – nyilatkozta a szerzőről atyai barátja és mestere, Kavabata Jaszunari, Nobel-díjas író a New York Times riportereinek, 1970-ben, nem sokkal az író döbbenetes és elképesztő öngyilkossága előtt.

Misima november 25-én társaival megtámadta a tokiói Icsigaja negyedben álló katonai támaszpontot, foglyul ejtette annak parancsnokát, felsorakoztatta a helyőrséget, beszédet intézett hozzájuk egy erkélyről a régi szamuráj erkölcsök követésének fontosságáról, majd visszavonult az épületbe, és harakirit követett el. Negyvenöt éves volt. Hazájában és a világban minden elismerést megkapott, háromszor jelölték irodalmi Nobel-díjra, szerető felesége, két szép gyermeke volt. Tettének filozófiai alapját a japán sinto és saját eksztatikus-véres szépség- és halál-imádata jelentették.

A sintónak nincs morális, csak vallási és esztétikai tartalma.

Ezek után ki hinné, hogy harminc évvel korábban a fiatal Misima írói pályáját az Újszövetségből vett témákkal kezdte, ezekből írt színdarabokat. A magyarországi ősbemutatóként műsorra tűzött produkció a Távolság, A napkeleti bölcsek és a Krisztus születése című darabok életrajzi elemekkel bővíti ki.

In memoriam Borbély Szilárd