„Moszkvába… Moszkvába… Moszkvába…”

A darabban mindenki boldogtalan, és minden egyes szereplő a boldogságról álmodozik. Moszkváról, mely oly közel van és a szerelemről, amelyet mindenki szeretne megérinteni. Egy valaki van, aki nem álmodozik: Natasa. Ő valós problémákon gondolkozik: család, ház, állás és társadalmi rang. A szenvedő, hat nyelvet tudó emberek „régi életének” már vége. Senkinek nincs erre szüksége. Szerelem? Ha nem tesz boldoggá, nincs rá szükség. Ki tesz jót nekünk? A nővérek, akik a lélekkel törődnek, de nem tesznek semmit, vagy Natasa, akit csak a „földi dolgok” és a családja boldogulása érdekel? Egyik sem és mindenki. Három bájos hölgy, akik belehalnak a kizökkent idejű életükbe… Vagy Natasa, aki teljesen a saját idejét éli… és a közöttük, mellettük és rajtuk kívül álló férfiak… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk… Bárcsak tudnánk…