A „Madama Butterfly", vagyis a Pillangókisasszony a világ legtöbbet játszott operája. Különös, hogy Puccininek ez a remekműve csak többszöri átdolgozás után nyerte el végső formáját. Ahogy ma játsszuk, 1907-ben Párizsban hangzott el először, s az már a darab negyedik átdolgozása volt. A végeredmény mestermű, amelyben a drámai szándék, a japán kolorit, a megvalósítás zsenialitása katartikus élményt okoz.

1853-ban a Perry tábornok vezette amerikai hadiflotta ágyúi szétlőtték a három évszázadig tartó japán izolációt. A két kultúra találkozásának konfliktusai nagyon izgatták Puccinit, aki ellenszenvvel viseltetett a japánokat lenéző nyugati gondolkodással szemben. Puccini felhasználta David Belasco színművét, amelynek az amerikai Pinkerton hadnagy által „játékból" feleségül vett japán nő, Cso-cso-szán a tragikus hőse.

Puccini a Pillangókisasszonnyal talán minden darabjánál nagyobb szeretettel foglalkozott, s tántoríthatatlanul hitt a műben, a kezdeti fogadtatás sikertelensége ellenére. Dallamalkotása, harmóniavilága, s különösen formaalkotói tehetsége e műben kiteljesedtek, s talán éppen a kompozíciós bőség zavara okozhatta az első verziók fiaskóját. Mint ahogy máskor is, Puccini tanult a kudarcból, húzott és változtatott, a régi nagy olasz mesterek példájához hasonlatosan.