„Újságíró vagyok. Nem tisztem beleavatkozni a dolgokba.” (Paparazzo 2)

Húsz különböző szerepben hét színész testesíti meg az emberiséget egy sorsdöntő pillanatban: a világ végén. Egy hajnalon a Nap nem kel fel. A média élénk figyelemmel kíséri végig a történteket anélkül, hogy feltenné a kérdést: kinek készülnek a szenzációhajhászó felvételek, ha már nem lesz ember a Földön? Az újságíróknak ugyanis nem tisztük beavatkozni, ők csakis dokumentálnak. Mit tegyen azonban a földi halandó, ha nem csak szemlélője akar lenni saját sorsának? Várja tovább a napfelkeltét? Utazzon el, amilyen messzire csak lehet? De hogyan, ha a pályaudvarról már nem indulnak vonatok? Igya le magát? Nézze a híreket, ahol nyugalomra és felelősségteljes viselkedésre szólítják fel? Adjon vissza réges-rég ellopott tárgyakat?

Visniec figurái élik tovább az életüket és képtelenek felfogni a felfoghatatlant. Tehetetlenségük fura, abszurd, komikus szituációkba sodorja őket. Van, aki beletörődik sorsába, van, aki drámai cselekedetekre ragadtatja magát. Matei Visniec fantasztikus világa tulajdonképpen egy túlságosan is valószerű világ különös leképezése. Vajon, mi mit tennénk hasonló helyzetben? Kifizetnénk az éttermi számlát?