A Száz év magány nem csupán egy történet, jóval több annál. A lázálmokban élő és rettenetes Latin-Amerika megjelenítése, azé az Amerikáé, ahol minden erőfeszítés veszendőbe megy, ahol ez is, az is történik, de minden előre meg van írva. A paradicsomból önmagát kiűző ember mítosza, akinek kiűzés nemcsak a boldogság elvesztését, hanem s szabadság elnyerését is jelenti.
,,- száz év magány - kifejezése, mely szerintem a szolidaritás ellentéte\" - vallja maga az író, a jelen dramatizálás azonban Macondó falu évszázados históriája nem a közösségi mítosz aspektusából, hanem az egyéni sorsok és történetek felől közelíti meg.
A Száz év magány \"hangvételére a sok kudarc és nyomorúság ellenére sem jellemző a keserűség. Márquez humora ott is derűt fakaszt, ahol mindenki más sírni kezdene vagy kiábrándultan legyintene. Úgy szépíti meg a valóságot, hogy mégsem hamisítja meg: semmit sem hallgat el belőle, csak mindent bevon hősei iránti szeretetének fényével\" írja róla egyik méltatója. Valaczkai András szerint \"furcsa paradox segítség a márquezi csoda: vigaszt nyújt, és a nyomorúságot a mítoszok magasába emeli\".