„Még jó, hogy vannak jambusok...”, még jó, hogy vannak költők, akikhez bánatunkban-örömünkben bizalommal fordulhatunk. Magyarország költészeti nagyhatalom, szokták mondani, s ha ez így van, akkor ezen a napon a Művészetek Palotájában felvonul a főtisztek többsége, hogy a költészet napja sokáig feledhetetlen legyen. Túlzás nélkül mondható, a pillanat történelmi, egyszeri és megismételhetetlen: minden bizonnyal először és utoljára látható és hallható egy színpadon legnagyobb és legismertebb költőink közül – mások mellett – Juhász Ferenc és Varró Dániel, Kányádi Sándor és Parti Nagy Lajos, Csoóri Sándor és Oravecz Imre. A kortárs magyar líra reprezentatív, ünnepi körképe négy idős mester, négy eltérő alkatú élő klasszikus, Juhász Ferenc (1928), Csoóri Sándor (1930), Kányádi Sándor (1929) és Lator László (1927) köszöntésével, egy-egy főművük személyes tolmácsolásával veszi kezdetét, hogy utánuk színpadra lépjenek, vagy műveik által jelen legyenek mai költészetünk meghatározó, legnépszerűbb szerzői Máté Gábor és Tóth Ildikó tolmácsolásában, valamint kortárs zeneszerzők művein keresztül.

A műsor második felében mai költészetünk vidám, játékos, ironikus arculatára helyeződik át a hangsúly olyan kiváló forma- és nyelvművészek fellépése által, mint Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Várady Szabolcs, Szilágyi Ákos és Varró Dániel.