A monodráma középpontjában az emberi sors áll, egy tisztaszívű „boszorkány" fátumszerű tragédiája, amely egyben a női nem kiszolgáltatottságát is jelzi.

„Bizonyos részek belőlem fakadnak, fáj is, amikor sikerül kellőképpen beleélnem magamat.” Blénessy Enikő