Színházak
Győri Nemzeti Színház
Márton GyulaCsinibaba
- Simon Bácsia tömbbizalmiCsankó Zoltán
- Aranka nénifrivol mozgalmár, a nejeMézes Violetta
- Boston cézárjaexbokszbajnokTörök András
- Margit Büfésűrűmúltú negyvenesTöreky Zsuzsa
- Attilaárva hősünk, énekelNagy Balázs
- JenőSimon bácsi renegát fia, gitározikFejszés Attila
- Félixegyéb származású, bőgőzikPörneczi Attila
- Edeeltévedt ejtőernyős, dobolMolnár Zsolt
- Angélaa szűz dizőz, angyalKiss Tünde
- Bajkon úrszéplélek, leendő űrhajósForgács Péter
- Manciaki jobb, mint Anita EkbergBartha Alexandra
- Dzsigolóaki mindent tud a nőkrőlMaszlay István
- GiuseppeFehér Ákos
- GiorgioVenczel Kovács Zoltán
- GiulioKlinga Péter
- Olgalófarkas naivaMózes Anita
- Etelkadundi balerinaMihályi Orsolya
- ErnesztindobrajongóSík Frida
- TerikekalauznőJanisch Éva
- Alízlidércszerű hölgyGyöngyössy Katalin
- Grúber Papaegykori vöröskatonaÁts Gyula
- Grúber néniaki hazaviszi, a zsűri elnökeBende Ildikó
- Csaposaki beszólSzilágyi István
- AdásrendezőPingiczer Csaba
- Pincérnőaki nem sieti elHegedűs Ildikó
- PerecesKarácsony Szilveszter
- VillamosvezetőSzűcs Péter Pál
- GyerekKarácsony Anna MagdolnaMárkus KrisztiánRuisz Rebeka
A címadó Csinibaba szerzői Bágya András és G. Dénes György
az előadás az UMPA ügynökség közvetítésével jött létre
- rendezőKszel Attila
- díszlettervezőBátonyi György
- jelmeztervezőBaracsi Orsolya
- koreográfusFekete Miklós
- karmesterSilló IstvánBíró Péter
- zeneszerzőBágya AndrásDeák TamásFényes Szabolcs
- zeneszerzőHajdú JúliaMajláth JúliaNádas Gábor
- zeneszerzőSas LászlóUllmann Ottó
- dalszövegBacsó PéterBrand IstvánFülöp Kálmán
- dalszövegG. Dénes GyörgyHajnal IstvánHárs László
- dalszövegIfj. Kalmár TiborLászló EndreRákosi János
- dalszövegS. Nagy IstvánSzász Péter
- hangszerelteJudt István
- korrepetitorKertes Anna
- súgóVlasics Rita
- ügyelőKarácsony SzilveszterPásztor Gábor
- rendezőasszisztensHorváth Márta
A levert forradalmat, majd az azt követő megtorlásokat túlélt ország egy emberként mozdul rá az új önkifejezési lehetőségre, a Ki mit tud? versenyre. A feltűnni vágyáson túl sokakat az hajt, hogy a győztesek utazhatnak nyugatra – mert „Helsinki az nyugat!”
Lázas készülődés és selejtezők sokasága zajlik az egész országban, a szürkeség színesre vált, szerelmek szövődnek, a fiatalok nyiladozni kezdenek, megismerjük vágyaikat, reményeiket, ábrándjaikat. Az emberi történetek és kapcsolatok háttérjelentésükben mind-mind metaforái hazánk sorsának, éppen úgy, mint a rántott hús alakú kisorszátérkép, vagy a sörbontó formájú Szabadság szobor… Főhősünk mű végén rádöbben, hogy nincsenek csodák, csak előre leosztott lapok. De mégsem dobbant az országból, a szerelem itthon tartja. Ugyanúgy, mint a mi szüleinket, idősebbeket, sőt a későbbi generációkat is.
2013. 04. 20.