Santiagón az öreg halászon minden öreg, csak a szeme nem, mert a szeme párja vidám és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger. A tenger – la mar – nagy kegyeket osztogat vagy tagad meg, mert olyan a természete mint az asszonyoknak, vagy akár a halász elhalt feleségének.

Ez a törődött, kortól és szegénységtől megfáradt öreg legyőzi a tenger óriását, de győzelmének gyümölcsét megtartani, biztosítani már nem tudja.

„Azért nagyon jó, hogy nem kell igyekeznünk megölni a napot, vagy a holdat, vagy a csillagokat.Elég, ha itt él az ember a tengeren, és megöli igaz testvéreit.”

S mindez valóban vízben, vízparton, illetve a Tószínpadon – a kultikus, sokunk által ismert mű, rendhagyó, izgalmas, korszerű előadásában.