A megingott fenség
Lear, Britannia királya elhatározza, hogy felosztja birodalmát három leánya között: annak jut a legtöbb, aki a leginkább tanújelét adja szeretetének. A szertelenül hízelgő Gonerilt és Regant busásan ellátja földdel. Cordelia, a legkisebb leány – noha szereti atyját – nem csatlakozik nővérei őszintétlen szavaihoz. Kijelenti, hogy szereti atyját, ahogy illendő. Lear vad haragra gerjedve megátkozza leányát, aki kérője, a francia király oldalán eltávozik. Az agg király először Gonerilnél, majd Regannál vendégeskedik, de szívtelenül bánnak vele, és végül bolondjával együtt kizavarják a viharos éjszakába.
Lear csalódásai, viszontagságos útja azonban csak a dráma egyik vonulata. A bonyolult eseménysor összetett filozófiai kérdéseket vet fel, amelyek megválaszolása végső
soron összefügg Lear életsorsával.

Időtlen történetek…
„A Lear-tradíció kopernikuszi fordulata – mint annyi minden más – Peter Brooknak köszönhető. Negyvenöt évvel ezelőtti stradfordi rendezése, amelyet két évvel később Budapesten is látni lehetett, máig etalon, és ebből a szempontból közömbös, hogy a mai rendezők éltek-e már akkor. Van, amit nem kell látni ahhoz, hogy megkerülhetetlen
legyen. Brook a vattaszakállas öreg király meséjét az egzisztencia drámájává, a létében fenyegetett ember metaforájává tette (…).”
Koltai Tamás, Élet és Irodalom