Szerb Antal regénye többsíkú, rendkívül összetett alkotás. Klasszikus realista polgári műként indul, egy átlagos pesti házaspár olaszországi nászútjának iróniával átszőtt ábrázolásaként. A nászút apró-cseprő kalandjai azután egyre fantasztikusabb színezetet kapnak, előbb a férfiról, azután lassanként a nőről is kiderül, hogy éppen nem átlagpolgári nosztalgiákkal, de ősi, mitikus vágyakkal telítettek. Cselekvéseik egyre inkább mélylélektani indíttatásúak lesznek, a realisztikus elbeszélésből mitológiai, kultúrtörténeti leírás kerekedik.

A regénybeli utas, nászútjáról a véletlen cinkossága révén, szinte holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, mely visszavonhatatlanul elveszett. A regény arra az izgalmas kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, torzónak maradt élet-epizódokkal ki lehet-e teljesíteni, megszabadulhat-e az ember énje börtönéből, hazug „felnőttsége” bilincseiből, egy „nem égben köttetett” és talán mégis sors által kijelölt házasság diszharmóniáiból? Legeza Ilona

Szerb Antal (1901–1945) író, irodalomtörténész. 1924-ben magyar-német szakos diplomát szerzett. A szülői házból hozott irodalomszeretetet, tudománytiszteletet és igényességet piarista tanára, Sík Sándor és legjobban tisztelt mestere, Babits Mihály erősítették. Hosszabb-rövidebb időt Franciaországban, Angliában és Olaszországban töltött. Országos hírnevet szerzett neki az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténet című munkája. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek. 1937-től a Szegedi Egyetem tanára.

Ezekben az években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Az 1930-as években alkotott műveiben többnyire eltűnnek a történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép (A Pendragon legenda, Utas és holdvilág). 1941-től szűkült alkotói tere: az előadásai elmaradtak, irodalomtörténetét betiltották. 1943-ban és 1944-ben munkaszolgálatra hívták, először Fertőrákosra, majd Balfra került, ahol a nyilasok embertelen körülmények között meggyilkolták, majd jeltelen tömegsírba temették.