Előadásunk két irányban vizsgálódik: Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című klasszikusát mutatjuk be, azonban ehhez Peer Krisztián Szorongás Orfeum című szövegét is segítségül hívjuk.
A produkcióban a két mű különböző részletei követik egymást, összefonódnak. Kapcsolódási pontjaik a közös vagy hasonló gondolati és tartalmi elemeik, azonban az előadás egészében is teljes értékű történetet ír majd le. A szervező erő a művek érzelmi hullámzása, intenzitása, így a két mű nyelvi világa izgalmas módon olvad majd eggyé az elmesélt történet(ek)ben.

Alapvetően fontos az előadás zenei anyaga, mert mindkét mű (és nyelv) evidensen kívánja és használja a zenei formákat.

Mindkét kiválasztott mű a megcélzott közönség, a középiskolás korosztály számára nagyon is ismerős, hétköznapi szinten átélt szorongásokat, kérdéseket és problémákat fogalmaz meg. Könnyed, költői és szellemes, mindenekelőtt játékos, ugyanakkor megvesztegethetetlenül élesen fogalmazó előadást készítünk, ahol a gondolat játékká, a nyelvi játék pedig gondolattá, színházzá válik.