Csehov Sirály című színdarabja három tehetséges, érzékeny fiatalról szól, akik egy varázsos tó partján szerették egymást, de még túlságosan tapasztalatlanok voltak. Rosszul ismerték az érzéseiket, az emberi természetet, a világot, s az bosszút állt rajtuk. Az igazi nagy életre vágytak, de az könyörtelenül eltaposta őket. De szól a beérkezettekről is. Azokról, akiknek sikerült.

Ezerkilencszázkilencven kora őszén felszálltam a Kilián körtéri hetes buszra és a Népházig buszoztam. Besétáltam az épületbe és jelentkeztem az akkor induló színjátszó körbe, aminek Tüske színpad volt a neve. Mondanom kellett néhány verset, talán színdarab részletet is, nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy a színpadon magabiztos voltam. 16 éves voltam ekkor. Azóta elvégeztem a színművészetit és színészként, rendezőként dolgozom.

Az, hogy Tatabányán, a Népházban megrendezhetem Csehov Sirályát, lehetőség számomra, hogy ezekről a fontos évekről, illetve magáról a színházról is mesélhessek azoknak az embereknek, akik között, és akikkel felnőttem.