Carlo Goldoni emlékirataiban fölemlíti, hogy az Arisztotelész-i dramaturgiával vívott küzdelmében leginkább a térkezelésben ért el előrelépést és jelentős eredményeket. A Chioggiai csetepaté – melyet Stendhal a maga korában a legkiválóbb vígjátékának tartott –, egy utcával elválasztott két szemközti ház teraszán játszódik, tehát legalább három helyszínen. Amíg a férfiak a tengeren halásznak, addig az asszonyok pletykálkodnak és kellemetlenkednek egymással. A csöppet sem tökkelütött Toffolo sült tököt kínál Luciettának, és ezzel lavinaként elindul a bonyodalom, amibe maga is belekeveredik. Jellegzetes vígjátéki szituáció: mindenki szeret valakit, a szerelmesek évődnek, a szomszédok összevesznek, a történet végül kibogozhatatlannak tűnő gubanccá formátlanodik. Ekkor azonban színre lép Isidoro, a jegyző…