Nyírborzatő nem egy világváros. A nagy természetű, duhaj Csaholyi Balázs mégis arra kárhoztatott, hogy tizenöt éve szinte a lábát se tette ki a házból. Miután a fél uradalmat elmulatta, nővérei – a három sárkány – gyámság alá tették, és azóta basáskodó szeretettel „uralkodnak” rajta, csupa jószándékból szinte megnyomorítják: apró örömeit kiporciózzák, minden lépését cenzúrázzák.

Csaholyi sóvár-irigyen figyeli Pesten tanuló fiáról érkező, imponálóan felelőtlen híreket: eldorbézolta az apanázst, adósságokat csinál, még az újság is lehozza, hogy Tatár Annának, a híres színésznőnek udvarol. Az ifjú Csaholyi öngyilkossággal fenyegetőző pénzkunyeráló sürgönyére összeül a családi kupaktanács, és – más megoldás híján – megszületik a döntés: Csaholyi utazzon Pestre, tegye rendbe a fia dolgait. Kiszabadul a dugó a palackból, és a férfi egy nagy, utolsó, fékevesztett  tivornyába kezd. Közben megtörténik vele, amire legkevésbé sem számított: szerelmes lesz, és élete újra értelmet nyer.

Kosztolányi Dezső Csehov Három nővéréhez hasonlítja Hunyady darabját: „Van a hangulatban valami azonos melegség. Itt is az élet lüktet, eleven emberekkel találkozunk, jól megrajzolt arcélekkel, s olyan kedvességgel, ami elsőrangú írói érték. Aki kicsinyli a kedvességet, próbáljon csak meg öt percig egyfolytában kedves lenni. Nem könnyű feladat. Az irodalomban a „könnyű” – ami könnyűnek hat – fölöttébb nehéz.”