Volt egyszer, hol nem volt, egy ember meg egy asszony. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, sőt, még annál is inkább, mert még gyermekük sem adatott. Egyszer a szegény ember talált egy seprűt az erdőben. Még jóformán haza sem ért vele, amikor betoppant hozzájuk a seprű gazdája is. A boszorkány egy babszemet ad a seprűért cserébe. Ki is kel az elültetett bab reggelre és egy parányi fiúcskát terem. Nagy lenne a szülők öröme, ha a marcona zsiványok el nem lopnák egyetlen kincsüket, a babszemnyi, de annál nagyobb hangú legénykét, hogy tisztességes zsiványt faragjanak belőle.