Kulcsár Noémi Body Building című darabja a színpadi táncot és annak eszközeit (testek, fények, kosztümök) állítja szembe a testépítés fetisizmusának ugyancsak színpadi eszköztárával. Az előadás azonban nem a testépítésről akar beszélni, sokkal inkább a testKÉP felépítéséről, hiszen a táncban és a testépítő versenyeken egyaránt csak a színpadi eszközökkel megjelenített, paradox módon „ábrázolt” test létezik.

„A test élménye nem záródhat önmagába: saját testemet nem tudom önmagamnak prezentálni, nem tudom maradéktalanul birtokba venni, ebből viszont következik, hogyha kiteszem magam mások tekintetének, akkor eleve mássá válok, mint aki önmagamban lennék.” - Kulcsár Noémi

„Számunkra a test több, mint szerszám vagy eszköz; ez a mi kifejeződésünk a világban, szándékaink látható formája "

(Maurice Merleau Ponty)



Kulcsár Noémi és Juhász Kata koreográfiái az elmúlt évtizedekben a művészetelméletben megélénkült, a TEST-ről szóló diskurzusba illeszkednek. Anélkül reflektálnak a testben való létezés, a testhez való viszonyunk (Juhász Kata), illetve a test okkal és céllal történő, tehát mindig is retorizált megmutatásának (Kulcsár Noémi) problémájára, hogy saját „mozgás nyelvéből” kilépnének. Ebben az értelemben mindkét koreográfia egy-egy testtanulmány: más-más összefüggésben teszi vizsgálat tárgyává a testet. Szakít azzal a klasszikus balettben gyökerező hagyománnyal, hogy a testet áttetsző médiumként, a táncost pedig – legalábbis a koreográfia univerzumán belül – a koreográfus intencióját végrehajtó, omnipotens, tökéletes természeti képződményként mutatja fel.