Színházak
Kamra
- StellaÓnodi Eszter
- CäcilieCsákányi Eszter
- FernandoVarga Zoltán
- LucieRezes Judit
- PostamesternőIllés Györgyi m.v.
- TiszttartóTóth Zoltán
- AnnchenTóth Anita
- Stella inasaElek Ferenc
- Fernando inasaElek Ferenc
- PostakocsisNagy Ervin
- KarlTóth Attila f.h.
- rendezőLukáts Andor
- díszlettervezőKhell Csörsz m.v.
- jelmeztervezőVelich Rita m.v.
- dramaturgEörsi István m.v.
- fordítóGörgey Gábor
- zeneszerzőSáry László
- asszisztensTóth Judit
- műszaki vezetőErőss Tamás
- fényPető József
- hangHorváth József
- munkatársCzakó KláraUngár JúliaFodor Géza
- munkatársBöhm KatalinPető SándorBalogh Zsuzsa
- munkatársRudolf ZsuzsaPetróczy LászlóRikk János
- munkatársNedár BarnabásWirth TamásBudavári Réka
- munkatársMagyar László
A Stella még nem a klasszikus Goethe alkotása. Huszonhat évesen, 1775-ben kezdte írni. A darab problémája a polgári család megszilárdulása óta eleven és égető problémája az életnek. A férfi főszereplő, Fernando két asszonyhoz kötődik. Az egyik Cäcilie, a felesége, a másik Stella. Mindkettőt szereti, ha nem is egyforma szerelemmel, de igazi, mély szeretettel, s mindkettővel kapcsolatban annak kényszerét érzi, hogy életközösségben éljen velük. Goethe először megoldhatónak vélte a problémát, lehetségesnek a megosztott szerelmet s a kettős házasságot. Ezt az utópiát azonban az olvasók nagyobb része nem fogadta el, s ebben a formájában nem is került színre a darab. Egy évtized múlva Goethe javítgatott is rajta, de igazi beavatkozásra csak 1805-ben, Schiller ösztönzésére szánta el magát: ekkor tragikus befejezést adott a drámának, s az ebben a formában végre színre is került. A Stella - problematikájának elevensége okán - ma is érvényes színdarab, s nem tragikus avagy tragikus kimenetele tekintetében ma sem láthatunk tisztábban és dönthetünk határozottabban, mint Goethe.
2002. 02. 08.