A Stella még nem a klasszikus Goethe alkotása. Huszonhat évesen, 1775-ben kezdte írni. A darab problémája a polgári család megszilárdulása óta eleven és égető problémája az életnek. A férfi főszereplő, Fernando két asszonyhoz kötődik. Az egyik Cäcilie, a felesége, a másik Stella. Mindkettőt szereti, ha nem is egyforma szerelemmel, de igazi, mély szeretettel, s mindkettővel kapcsolatban annak kényszerét érzi, hogy életközösségben éljen velük. Goethe először megoldhatónak vélte a problémát, lehetségesnek a megosztott szerelmet s a kettős házasságot. Ezt az utópiát azonban az olvasók nagyobb része nem fogadta el, s ebben a formájában nem is került színre a darab. Egy évtized múlva Goethe javítgatott is rajta, de igazi beavatkozásra csak 1805-ben, Schiller ösztönzésére szánta el magát: ekkor tragikus befejezést adott a drámának, s az ebben a formában végre színre is került. A Stella - problematikájának elevensége okán - ma is érvényes színdarab, s nem tragikus avagy tragikus kimenetele tekintetében ma sem láthatunk tisztábban és dönthetünk határozottabban, mint Goethe.