A magyar irodalomban Szomory Dezső a szecesszió legjellegzetesebb alakja. Csodálatosan gazdag nyelvezete, amellyel kifejezi magát, művi úton előállított, előd és utód nélküli műnyelv, amely azonban zeneibb hatású, mint bárki nyelve az irodalmunkban: nemhogy szavalható, de dúdolható; ritmikája néha fontosabb, mint az értelme. Drámái tömegeket vonzottak, igazi sikerdarabokat tudott írni, és a nézők az érdekes cselekményért tudomásul vették a túl egyéni, sok elemből összeszőtt költői nyelvezetet is. Mert a Szomory-alakok a színpadon is Szomory-nyelven beszélnek
Szomory Dezső Szabóky Zsigmond Rafael című műve- amelyet több magyarországi színház Hagyd a nagypapát címmel játszott az elmúlt két évtizedben - újat ad a nézőknek és alkotóknak egyaránt. A műben igazából nem a történet, hanem az egyes drámai, vagy éppen drámaiatlan szituációkban a szereplők dialógusaiban hangsúlyozott életérzés és lelkiállapot az érdekes. A mű nyelvezetének zenei kicsengése a szóhalmozásokban, az ismétlésekben és szó-variációkban jelenik meg.
Az eredeti címszereplő Szabóky Zsigmond Rafael, Magda férje. Magda testvére Diane, szerelmes Szabókyba, aki eljátszik a gondolattal, hogy elválik feleségétől és elveszi sógornőjét. Így jelenlegi felesége lenne a sógornője. Közben előkerül Szabóky egykori szerelme Raády Melinda. A volt élettársnak az az ötlete támad, hogy Gida nevű fiuk vegye el feleségül Dianet. Ha ez megtörténik, akkor Szabóky Dianenak nem férje, hanem apósa lenne.
A szereplők kapcsolatai a továbbiakban is olyan szinten bonyolódnak, hogy azt már ők sem képesek mindig átlátni és a közönségnek is fejtörést okoz a talányok megfejtése, amelyek a mű nyelvezetének következtében képtelen abszurd operaként kerülnek elénk.
A produkció rendezőjének Szegvári Menyhértet kértük fel, aki az elmúlt évtizedben Kassán több rendezésével bizonyította, hogy nagyon jól képes együttműködni színházunk művészi gárdájával.