Bob 35 éves, Helena 35,1. Helena válóperes ügyvéd, Bob egy maffiózónak dolgozik. Helenának flancos lakása van a legdrágább negyedben, és egy nős pasija, Bob alkalmi kapcsolatok közt teng-leng. Helena másfél hónapja nem nézett a tükörbe, Bob feszült, barátságtalan és paranoid. Helena senkinek nem a tehene, Bob utál várakozni. Helena is. Bob és Helena egy bárban ülnek. Az eső zuhog, Mindketten tele vannak előítélettel és hiányérzettel.

„Jó estét. – Tessék? – Jó estét. – Jó estét. – Foglalt ez a hely? – Nem. – Nem bánod, ha… – Ha? – Leülök. – Ja! Oké, ülj... nem... – Van egy üveg borom. – Aha. – Kéne valaki, aki segít meginni... Dosztojevszkij? – Igen. Szereted? – Nem. Hogy hívnak? – Bob. – Volna kedved alaposan berúgni velem, Bob? Úgy istenesen. Annyira, hogy elfelejtsük, kik vagyunk és honnan jöttünk, és aztán vadul és gátlástalanul szeretkezni? Nem számít, jó lesz-e vagy sem, mert egyikünk sem fog rá emlékezni, ráadásul nem vagy az esetem, szóval semmi esély nincsen rá, hogy bármikor újra találkozzunk. Hmm? Bob. Mit mondasz?”

David Greig skót drámaíró és színházi rendező 2009-ben írta Szentivánéj (Midsummer) című darabját, a Katona és a MaNNA produkciója magyarországi ősbemutató.