„Drága gyermekek! Öröm a szívemnek, hogy ilyen sokan eljöttetek. Érezzétek nálunk jól magatokat! Kedves Testvéreim! Rendőrök, boszorkányok, 'hamm-hamm' csúnya bácsik és egyéb mumusok. Íme, összegyűltünk, hogy ősi szokásaink szerint tiltakozzunk a felnőttek vádaskodásai ellen: mi soha nem bántjuk a gyerekeket.”

Török Sándor korszakokon átívelő, örökérvényű mondanivalókkal és tanításokkal teli meseregénye szolgált kiindulópontul a zenés gyermekelőadáshoz, melyben

keverednek a mesés, álomszerű motívumok, illetve a hétköznapi történések. 

Andris tele van kérdésekkel, és a két manó játékosan vezeti be őt a földi élet rejtelmeibe, rávilágítva a válaszokra. Ahogy cseperedik, egyre tágul körülötte a világ, ami még több kérdést szül: Mi végre vagyunk itt? Hogyan kellene viselkednem? Mi a jó és a rossz? Hogyan működik a világ? 

„Sok játék, közös emlék, néhány év elmúlik, vár minket egy másik rév. Ez a perc itt belénk ég, mint egy búcsúajándék, elválunk, helytállnunk máshol kell, de az élmény örök érvényű, hisz felnőttél és a távolság csak nő, ahogy múlik az idő.”