Carlo Goldoni (17O7-1793) százhúsz vígjátékot felölelő életművében különleges gyöngyszem a MIRANDOLINA, melynek eredeti címe: �La Locandiera\", vagyis A fogadósnő. Jellemábrázolása, környezetrajza, a kor nemesurainak és polgárainak bemutatása ma is eleven élmény, akár könyvben olvassuk, akár színházban látjuk a férfiszíveken diadalmaskodó fogadóslány történetét.
A szép Mirandolina fogadójában már hónapok óta vendégeskedik Forlipopoli őrgróf és Albafiorita gróf, akik mindketten szerelmesek a fogadósnőbe. Mindegyikük a maga módján teszi a szépet neki. Albafiorita frissen meggazdagodott ember lévén elhalmozza ajándékokkal, Forlipopoli viszont, akinek az őrgrófságból már csak a puszta címe van meg, be kell érje azzal, hogy szüntelenül nagyrabecsüléséről és pártfogásáról biztosítja. Egymást követik az indulatos szóváltások a két vetélytárs között. Forlipopoli soha nem mulasztja el az alkalmat, hogy a gróf orra alá dörgölje: pénzen vette a rangját. Albafiorita pedig, amikor csak módja van rá, felhívja a figyelmet az őrgróf cifra nyomorúságára. A csak néhány napja érkezett Ripafratta lovag méltatlankodva nézi a két férfi szerelmes vetélkedését. Előkelő urak hogyan süllyedhetnek odáig, hogy egy nő miatt nap mint nap összemarakodnak? Őt ilyen veszély nem fenyegeti, jól ismeri a nőket, alattomos, ravasz teremtés mindegyik, nem érdemes vitatkozni, felindulni miattuk. Többet ér a vidám baráti társaság, sőt még egy jó vadászkutya is.
Mirandolina fölényes asszonyi okossággal fogadja a gróf és az őrgróf hódolatát, a lovag nőgyűlölete azonban mélységesen felháborítja. Elhatározza, hogy magába bolondítja ezt a kemény és ellenséges férfit, és derekasan megkínozza.
�Eszköztárából\" most azt a pohárköszöntőt idézzük, amit Mirandolina még a nagyanyjától tanult:
Éljen Bacchus, éljen Ámor,
Hű barátaink a sírig;
Egy a torkon csúszik végig,
Más a szemnek, szívnek mámor.
Megiszom a bort, s szemem
Játszik, mint te énvelem...