A helyszín egy velencei terecske, télen, a karnevál idején. Ez az a szint, ahová a házak bejárata nyílik, aztán a balkonok, a teraszok magassága képezi a második szintet, ahol az eladósorban lévő lányok - akiket a társadalmi konvenciók az otthoni falak közé zárnak - nemcsak megjelennek, hanem be is kapcsolódnak a terecske szintjén zajló játékba. A terecske tehát nem csupán házakkal körülvett, behavazott porond, hanem homlokzatok, lépcsőjárások, erkélyek és ablakok együttese. Teljessé ezt az együttest a komédia plebejus figurái teszik, akik korális megjelenésükkel, jellemükkel, beszédükkel, foglalatoskodásukkal a környezet alkotóelemeiként népi közösséget reprezentálnak.

A zárt térben ugyanis a szereplők mozgásának, gesztusainak, összecsapásainak nagyobb a súlya, így erősödik a játék intenzitása, sűrűsödik a csetepaték atmoszférája.