Akekij Akekijevics felkel, bemegy a hivatalba, másol, hazamegy, megeszi a vacsoráját, miközben a holnapi munkára gondol, és mosollyal az arcán elalszik. Boldog a szürkeségében. Nem vágyik többre. Egészen addig, amíg a moszkvai hideg csontjáig nem hatol, és új köpönyeget kell vásárolnia. Eluralkodik rajta a lázálom.

Hova tűnt Akekij Akekijevics? Lehetséges még megtalálni Gogol szürke boldogságát a mai világban, vagy már mind a köpönyeg súlya alatt vagyunk?