„Elücsörgök, elszívok pár cigit, megvárom, amíg a dagály kisodor a tengerre. Ha ez itt a világvége, lehet, hogy lecsurgok róla."

A Puha pihe egy komoly mese sok humorral, vagyis egyfajta vidám-szomorú játék. Amilyen az életünk is, amelyben mi döntjük el, mennyire merünk szembenézni létünk szemtelen, abszurd realitásával. Szembe merünk-e nézni földrevetettségünkkel?

Ebben az előadásban titok lesz, varázslat és őrület. Az élet eufóriája és a halál képtelensége. Szerelem (is) lesz benne. Az életben talán a szerelem és a halál az, ahol létünk egyszerűen más ritmust kap. Egy nem e világi ritmust? A darab részben egy nem e világi történet. De mi is a valóság? Hol húzódik a határ képzelet és valóság között? Képzeletünknek valóban teremtő ereje lenne?

Az előadás szól a mindenkori, korán a felnőtté válásra kényszerült tizenéves generációról. A felnőtté válással való szembesülés nehézségéről. Három bolyongó és önmagát kereső tizenéves fiatal egymásra utaltságáról.