Színházak
Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház
Maja PelevićAz utolsó kislányok
Plakát: Blaskó Árpád
Fotó: Molnár Edvárd
- rendezőKokan Mladenović
- díszlettervezőMarija Kalabić
- jelmeztervezőSelena Orb
- dramaturgMaja Pelević
- fordítóOrovec Krisztina
- dramaturg konzultánsGóli Kornélia
- zeneszerzőIrena Popović
- koreográfusFülöp Tímea
- a zeneszerző munkatársaSzerda Árpád
- jelmezkellékek kidolgozásBlagovesta Vasileva
- zenészSzerda ÁrpádÁbrahám Máté
- fénytervezőMajoros Róbert
- szinpadmesterSzvitlik Szebasztián
- rendezőasszisztensSzerda ZsófiaCsík Barnabás
Ma jobban, mint valaha, olyanrendszerben élünk, amely magába foglalja az emberi létezés összes vetületét: a viselkedést, a vágyakat, a szerelmet, a reményt,és sikerül mindezekből nyerészkednie is. Egy ilyen társadalmi rendben nem csoda, ha azt látjuk, hogy az élet minden területén egyre kifejezettebb az áruvá válás folyamata, és ez alól maga a születés sem kivétel. A birtoklás öröme még az olyan mélységes biológiai és érzelmi szinteket is behálózza, mint amilyen az anyaság.
Hiszen pontosan ez az, ami a nőt mindenkor meghatározta és amit elvártak tőle. A nőnek önmagában ma sincs értéke, hacsak nem rendelkezik az anyáknak kijáró társadalmi elismeréssel. A gyermektelen nő értéktelen, tehát mindenre képes lesz azért, hogy kiteljesedjen az anya szerepében. Ez pedig ideális kiindulópont az elemi vágy áruvá alakításához. A gyermek ugyanolyan nyersanyag mint bármi más, amit birtokba vehetsz. Ahol az anyaméhből gyár, a gyermekből pedig pompásan csomagolt drága termék lett, ott kezdődik ez a történet.
(Maja Pelević)
2021. 12. 29.