Hogyan kezdünk el beszélni arról a világról, mely a múltat állítja a figyelem középpontjába? Ha már a szavak elfogynak, maradnak a víziók, képek, jelek, szimbólumok, a mozgás, melyek egyik valóságdarabtól elvezetnek a másikig. Ezért is válik az előadás központi motívumává maga a tenger, mely az élet metaforájaként megszólaltatja a bennünk rejlő múltat, előhívja életünk jelentős momentumait, felébreszti a halhatatlanság iránti vágyunkat. Horațiu Mihaiu A tenger című előadása új lehetőséget teremt mindannyiunknak, hogy a színház eszközeivel helyet találjunk töredezett emlékeinknek.