Az Equust 1973-ban írta. Pár évvel előtte valaki megemlített neki egy horrorisztikus bűntényt: egy 17 éves fiú egyetlen éjszaka megvakított 6 lovat. Mást nem tudott róla. Sem az emberekről, sem a körülményekről. Shaffer próbálta kitalálni, valahogy érthetővé tenni az érthetetlent. A darabban egy bírónő próbálja megmenteni a fiút az életfogytiglani börtöntől, és pszichiáter barátjához fordul segítségért. Feladata: visszavezetni a fiút a normális életbe. Martin Dysartnak sikerül közelebb férkőznie Alanhez. Jó úton halad, de elbizonytalanodik. Mert mi a normális? A körülötte lévők normális élete sivár, örömtelen, a sajátját is ideértve. Mi abban a jó? Mit tud szembeállítani Alan képzeletvilágával, szenvedélyességével?