Színházak
Montažstroj
- 2012/2013
Borut Šeparović55+
- SzereplőMiljenka Androić MarićJadranka BarlovićMiran CencićRenata DossiMira EgićIvan FedorZvonimir FritzJosip GrosekMira InkretBranko JečmenjakBarbara JurajaAnte KaštelanLidija KleščićAna KneževićMarica Komljenović MikšaNada Kos BalenZlata LeškovićBlaženka LevakMarija LovinčićGordana LovrićJasna ParavinaStanka PavunaNada PejšaEmil PernarEduard PešunLjudmila PeterfaiBožidar PetrinaMiljenko PinterićVišnja PleškoLjubica RadmanovićŽarko PotočnjakSara RenarVlasta RittigHermina RukavinaFranciska ŠimenićVladimir ŠimenićSlavko ŠoićMiro ŠolaDražen TišljarSonja TomacVojko TomašićRozalija TravicaPredrag VrabecMirjana ŽerjavNevenka Žigić
In memoriam Marijan Frković (1946 – 2013)
- rendezőBorut Šeparović
- díszlettervezőBorut Šeparović
- dramaturgNataša MihociBorut ŠeparovićJasna Žmak
- technikai igazgatóMiljenko Bengez
- fénytervezőMiljenko Bengez
- videóVjekoslav Gašparović
- hangZdravko Popović
- videoszoftver programozásIvan Marušić Klif
- gyártásvezetőNataša Mihoci
- produkciós asszisztensNevena Lovrinović
- rendezőasszisztensNataša Mihoci
Az 55+ című egyedülálló kulturális esemény során 44, korábbi színházi tapasztalattal nem rendelkező, 55 évnél idősebb szereplő szólal meg saját maga és az egész nemzedéke nevében.
Arról beszélnek, hogy milyen utat tettek meg egy társadalom felnőtté válása során. Mindegyikük elmondja, hogy milyennek képzeli el életének utolsó perceit, majd pedig egyenként lépnek a közönség és egy kamera objektívje elé. Mindegyikük pontosan annyi másodpercet beszélhet, ahány éves. Ez alatt az idő alatt kell elmesélniük életük legfontosabb egy percét – abból a több mint 30 millió percből, amennyit eddig megéltek. Az 55 feletti generáció szembesül önnön több évtizedes hallgatásával, felülvizsgálja a társadalmi változás lehetőségeit, saját szerepét és felelősségét az iránt a világ iránt, melyet romokban hagy itt a fiataloknak. Az 55 feletti generáció még soha nem volt ennyire kegyetlenül őszinte.
A MONTAЖ$TROJ kulturális tevékenységének fókuszpontjában a társadalmi ellentmondásokkal való szembesülés terepeként értelmezett művészi alkotómunka áll. Céljuk e térség kulturális és politikai identitásának modernizációja. Szükségesnek tartanak bizonyos beavatkozásokat az avítt kulturális formák megváltoztatása érdekében. Ezt bizonyos megkerülhetetlen kérdések megfogalmazásával teszik, váratlan és provokatív módszerekkel, formálva a közösséget is.
A horvát államnál nem sokkal idősebb MONTAЖ$TROJ egy olyan színház létrehozásának az ötletéből indult ki, amelyben a horvát sajátosságokat egy európai szellemű művészi alkotásmód elvei mentén lehet kifejezni.
A MONTAЖ$TROJ ma a legrégebb óta tevékenykedő horvátországi független művészeti csoport. A gazdasági és politikai tranzíció ugyanolyan mértékben nyomta rá bélyegét a csoportra, mint amennyire az dokumentálta a tranzíciót és annak következményeit. A MONTAЖ$TROJ kihívásként fogja fel a valóság új megnyilvánulásait, saját lehetőségeinek bizonyítási tereként értelmezi.
A szirénáktól és a haza képviseletétől kezdve, a közönség és a fiatalok mozgósításán keresztül, egészen a kivert kutyákig, az elhagyott emberekig és a Horvát Nemzeti Színház színpadára állított munkanélküli nőkig – alkotásaikban és alkotásmódjukban az etika mindig megelőzte az esztétikát. A MONTAЖ$TROJ tevékenységének vezérelve az, hogy a művészet magáravállalja a felelősséget azért a társadalmi közegért, amelyben létrejön. A MONTAЖ$TROJ nem csak beszél a kirekesztett társadalmi csoportokról, hanem egyenrangú résztvevőként aktívan bevonja őket a munkába.
Borut Šeparović filozófia és összehasonlító irodalomtudomány szakon végzett a zágrábi Bölcsészettudományi Karon, posztgraduális tanulmányokat az amszterdami DasArtsban folytatott. Alkotói tevékenységének kezdete egybeesik a Montažstroj megalapításának idejével. Šeparović művészeti vezetésével a Montažstroj csoport – 1989-es alapításától fogva – az ún. mozgósító, másszínházi jelleg védjegyévé vált Horvátországban és külföldön egyaránt. Több mint 50 projektet, előadást és performanszt jegyez rendezőként, koreográfusként, projektvezetőként a Montažstroj, illetve számos más színház produkcióban. Szabadkán is nagy sikerrel mutatták be A ’91-’95-ös generáció, a Vatrotehna 2.0, az Osztályellenség és a Bikini-demokrácia című előadásait. Folyamatos érdeklődést mutat az angazsált színház és művészet iránt, amely – távol az explicit, napi politikai diskurzustól – újra és újra azt a társadalmi közeget problematizálja, amelyben létrejött.
2012. 09. 23.