Mi történik, ha nem születik meg az a gyermek, akit vártál? Ha meghal feleséged méhében? Ha nincs más megoldás, mint kidarabolni testét a testből? Milyen a másnap egy meg nem született gyermek édesapjának? És ha a félelmet még el sem kezdheted gyűrögetni: ha hiába próbálkoztok éveken keresztül, nem fogan meg a mag? Ha terméketlen vagy, és tehetetlenül nézed, hogy nem lehet saját gyermeked? Ha a legjobb orvosok is csak a vállukat vonogatják? Hogyan maradsz férfi, ha nem lehetsz apa? 

 

A gyermektelenséggel való szembenézés az egyén és a társadalom szintjén is ugyanúgy vonatkozik a férfiakra, mint a nőkre. 2018 tavaszán mutattuk be az AMeNeSz – A meg nem született című előadást a Trafóban, amely a gyermektelenséggel és az azzal kapcsolatos félelmekkel való szembenézésről szólt, női szemszögből. 

Ahogy a téma abban az előadásban mozgásban és önvallomásos monológok, párbeszédek formájában is feldolgozásra került – hol könnyed hangon, hol szívbe markolóan –, úgy nyúltunk most ehhez a talán még kevésbé kibeszélt kérdéskörhöz. Az akkor kikísérletezett színpadi nyelvet visszük tovább, keresve azt, amit szavakkal őszintén elmondani érdemes, és azt is, ami a szavakon túl van: amire férfiként nincsenek kódjaink, ami a legtöbb ember számára elmondhatatlan.

Tud-e a színpadi művészet úgy beszélni egy társadalom szemében kényes, szinte tabusított témáról, hogy az érvényes és talán segítség legyen: tükröt adjon magunkba nézni, beszélgetéseket elindítani, gyógyulni – sokféle értelemben.

Az előadás férfiakkal készült interjúk és a társulat mozgásasszociációi alapján született meg. Az egyéni helyzetek egyszerű személyessége így válik a darab szerves részévé, s így mutatja meg sokféleségét: a sorsközösség ezerféle arcát és hangjait.

 

Az előadás közösségi alkotómunkával jött létre.