A francia királyi kárpitos fia, Jean- Baptiste Poquelin, azaz Molière— az európai színházi kultúra máig ható, megkerülhetetlen géniusza — 1666-ban, negyvennégy évesen írta kivételes remekművét, a Mizantrópot. Az embergyűlölő. Mit jelent ez, lehet-e vegytisztán és általában gyűlölni az embert? Vajon az emberre vagy a társadalmi viselkedés-formákra, az álszentségre, a simulékonyságra, az őszintétlenségre haragszunk-e, amikor felfedezzük a bennünk élő mizantrópot? Molière főhőse Alceste is nehezen igazodik ki ezen, főképp hogy szerelme és barátsága a tét. Hatalmas vitában áll a körülötte lévő világgal, barátjával (a filantrópiát képviselő Philinttel), és talán elsősorban önmagával. Ez a vita éppen 350 éve tart — írók, színészek, színházrendezők és nézők milliói vesznek részt benne — és még nem dőlt el. Még azt is nehéz eldönteni, hogy nevessünk vagy inkább sírjunk rajta — illetve önmagunkon.