Genet maga fogalmazza meg, milyen célt követett a Cselédekben: „Olyan elidegenítésre törekedtem, amely deklamáló hangnemet engedélyez és bevezeti a színházba a színházat. Azt is reméltem, hogy ily módon sikerül feloldanom az alakokat, és olyan jelképekkel pótolnom őket, amelyek először a lehető legtávolabb állnak attól, amit jelenteniök kell és ugyanakkor mégis kapcsolatban vannak jelentésükkel, ily módon megteremtve az egyetlen összekötő szálai író és közönség között; egyszóval azt akartam, hogy a színpadi alakok csak metaforái legyenek annak, amit ábrázolniuk kell..." Így hát maguk az alakok is csak látszólag alakok - valójában csak puszta szimbólumok, tükörképek, álmok egy álomban. (http://www.literatura.hu/)