Szigligetit játszani a Szigligeti Társulatnak a Szigligeti Színház megszületésének centenáriumi esztendejében - több, mint illendőség. A választás ezúttal az 1858-as datálású vígjátékra esett, újabb példázatául annak, hogy Szigligeti mindmáig legnépszerűbb vígjátékai - tessék csak idefigyelni! - a szabadságharc leverését követően, az elnyomatás legsötétebb évtizedében születtek. Ez a közmondásos cím a darab alapos diagnózisa a (későbbi) kiegyezés felé haladó korszak egyik jellemző betegségének - a polgári úrhatnámságnak. A szatirikus elem igen csekély benne, bár a téma eredendően szatírát kívánt volna. Szigligeti azonban nem tudott lemondani a polgári jövő hitéről - ami több, mint érthető s magyarázható -, és inkább oktatni, jóra nevelni szerette volna a nagyzoló polgárságot, mint nevetségessé tenni a szatíra módszerével. A mű keletkezése után közel másfél századdal fenntartás nélkül kimondhatjuk: újra polgárosodó társadalmunkban a téma mit sem veszített aktualitásából.