Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
Ödön von HorváthMesél a bécsi erdő
- AlfrédOrbán Attila
- MariannTóth Tünde
- Oszkárifj. Kovács Levente
- TündérkirályÁcs Tibor
- ValériaMolnár Júlia
- Hierlinger FerdinándDimény Levente
- KapitányHajdu Géza
- NagymamaBányai Irén
- AnyaRácz Mari
- ErichSimon Mátyás
- HavlicsekDobos Imre
- BárónőCsíky Ibolya
- HelénKiss Törék Ildikó
- IdaGajai Ágnes
- EmmaGajai Ágnes
- Elsõ néniF. Bathó Ida
- CselédlányNémethy Zsuzsa
- SzalámiárusNémethy Zsuzsa
- KépeslapárusNémethy Zsuzsa
- MiszterMedgyesfalvy Sándor
- GavallérCsatlós Lóránt
- VendégCsatlós Lóránt
- Pár aki keringõzikDimény LeventeNagy Gábor
- PincérDimény LeventeNagy Gábor
- Lány a bárpultnálKörner AnnaLaczó Júlia
- rendezőDézsi Szilárd
- díszlettervezőDézsi Szilárd
- jelmeztervezőFlorina Bellinda Vasilatos
- zeneAri Nagy Sándor
- szcenikusMeleg Vilmos
- fényNosz Botond
- hangAlbert Alpár
- súgóKörner Anna
- ügyelőVajda Zoltán
- rendezőasszisztensLaczó Júlia
Mindmáig ismeretlen szerző színpadunkon, amennyiben nagyváradi társulat ez ideig még nem játszotta egyetlen művét sem ennek a (magyar származású) német írónak; tragikusan rövid életének (1938-ban Párizsban hunyt el 37 évesen egy utcai balesetben) alkotói korszaka a két világháború közötti időszakra esett. Legkedveltebb műfaja a volksstück (a bécsi népszínmű) volt, amelyet a század követelményeinek megfelelően áthangszerelt s amely mindig a kesernyés kritika eszközéül szolgált számára. Dalbetétekkel átszőtt, epikusan lazán szerkesztett darabjainak illandó motívuma a tudat lemeztelenítése, a tisztesség, kedélyesség, és derű látszata mögé búvó erőszak, önzés, hazugság és butaság. Ez elsősorban kitűnő dialógusaiban érvényesült, melyek gyakran a banálisban, a klisészerűben, a sablonokban tárták fel az életforma görcsös feszültségeit. A választott darab - legjobb színműveinek egyike - az első világháború utáni "kedélyes" Bécs életének vidám-borongós hangulatát idézi fel egy érzelmes szerelmi történet során, amely végső kicsengésében a kispolgári lét és életszemlélet keserű, kötkedő iróniával telített kritikája.
2001. 02. 10.