J.S. Bach a zenetörténet legnagyobb alakja, zsenialitása immáron évszázadokon át bűvöli el az emberiséget. A balettzene alapját egy fiatalkori hegedű-zongora szonáta képezi, fuvola-zongora átiratban. Ebbe ágyazódik H-moll szvitje, valamint a híres AIR. A feldolgozás módja teljesen egyéni módon ötvözi egységbe a műveket azzal a céllal, hogy dramaturgikus alapjait képezhesse egy balettnak.
/Vukán György/

Hogy milyen nyelven kommunikál Bach hangzásvilága és a koreográfia látványvilága?
Mi a közös bennük, a tiszta érintkezési felület? Az, ami nem tűr meg kompromisszumot, csalást, csak az önfeledséget szereti, időre, távolságra fittyet hány: a játék! Mert mi más a polifónia - az instrumentális kontrapunkt -, ha nem hermészi kópéság, a homo ludens igazi komolysága? Mi más a koreografált mozdulatokban testet öltő rend, ha nem maga a szabadság, a (játék) szabályoknak megfelelni-tudás titokzatos képessége?
/Földi Béla/