Dohnányi Ernő azon magyar zeneszerzők egyike, akiknek műveit sokkal ritkábban játsszák, mint megérdemelnék. Az Opera igyekszik tenni ez ellen: A vajda tornya és A tenor után most a Simona nénit, a Zeneakadémia egykori főigazgatójának első operáját tűzi műsorra.



Simona néni egy apácazárda szigorúságával tartja Beatricétől távol a kérőket, ódon itáliai villájában. A nénit fiatal korában faképnél hagyták az oltárnál, és azóta mindenkit óv a szerelmi csalódásoktól. Nuto, a hűséges háziszolga gondoskodik arról, hogy egy férfi se tehesse be a lábát. Nem sejtik, hogy egy kérő álruhában már bejutott: Ghino gróf süketnéma kertésznek tetteti magát.  A megfelelő pillantra vár, hogy szerelmet valljon a szépséges Beatricének, és megszöktesse a birtokról. Egyszer csak megjelenik Ghino vén, hóbortos cimborája, Florio gróf is, aki régi ismerősre talál a villában. Ez a találkozás nem várt hatással van a fiatal szerelmesek életére is.

Az ódon villa kerítéséhez vándor érkezik. Dalával fölébreszti a fiatal, magányos Beatricet, és fölkelti a kertész figyelmét. Kiderül, hogy az önjelölt dalnok a korhely Florio gróf, a kertész pedig az ifjú Ghino gróf, álruhában. Ghino süketnémának adja ki magát, hogy szerelme, Beatrice közelében lehessen. A régi cimborák nem élvezhetik sokáig a viszontlátás örömét, Nuto, a háziszolga megzavarja őket. Simona néni, a ház úrnője parancsba adta, hogy nem léphet be más férfi a birtokra. A kertésznek öltözött gróf ezért az üvegházban rejti el öreg barátját. A kalandra vágyó Beatrice fájlalja, hogy az ismeretlen dalnok eltűnt. Nem tudja, Ghino azért kockáztatja az életét, hogy kivárja a megfelelő pillanatot, és végre megszöktesse őt. 

Beatrice nem érti, miért kell a férfiakat elűzni a háztól. Simona néni elárulja, hogy ifjú korában szerelmes lett, de szörnyen becsapták, otthagyták az oltár előtt. Kiábrándult a férfiakból, ekkor vette magához Beatricet. Félti a szenvedéstől, melyet egykor neki kellett átélnie. Nuto bejelenti, hogy a Szent Ágota apácazárdából küldött érkezett. Simona siet, fogadnia kell a magasrangú vendéget. 

Beatrice és cserfes szolgálóleánya kettesben maradnak. Giacinta tapasztalatból meséli, milyen az, amikor egy lány őszintén szerelembe esik. Szemléltető eszközként odarendeli magához a kertésznek öltözött Ghinót. Szegény fiút zavarba ejti a váratlan helyzet. Giacinta szerint a szerelem miatt érdemes kockáztatni és vállalni még a fájdalmat, csalódást is. Mikor Giacinta visszamegy a villába dolgozni, Ghino fölfedi magát. Megörülnek egymásnak, elrejtőznek a lúgasban. 

Simona néni bizalmasan beszél Nutoval arról, hogy ideje volna Beatricet apácazárdába küldeni. Gyanús hangokra lesznek figyelmesek a lúgas felől. Lebukik a szerelmespár, Nuto azonnal Ghinóra támad. Beatrice segít szerelmének elmenekülni. 

Simona megfenyegeti Beatricet, hogy zárdába küldi. Florio gróf, aki mindvégig az üvegházban rejtőzködött, most fölfedi magát. Kiderül, hogy az öreg vándor törte össze az ifjú Simona szívét. Florio kalandozásai végén rájött, hogy magányosan nem ér sokat az élet, a legfontosabb erény a hűség. Simona néni nehezen, de beismeri, hogy a vén csibész még hatással van rá. Gyorsan bemennek hát a lugasba, hogy felelevenítsék az emlékeiket. 

Beatrice nem akar bevonulni az apácazárdába, Giacintával szökni készül. Ebben megakadályozza a visszatérő Ghino gróf. Mindannyian észreveszik Simona nénit és Florio grófot ölelkezés közben. Simona néni saját lebukásából tanulva beismeri, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, az ember nem foszthatja meg magát a szerelemtől. Ghino kérésére áldását adja hát az ifjú párra. Mindenki boldogságra lel, csak Nuto jár pórul: rá maradt a kerti munka, most, hogy nincs kertész.