Lev Tolsztoj Háború és béke című történelmi regénymonstrumából a zenedráma megírására Oroszország náci megszállása ihlette Prokofjevet. Az opera első felének Békéje Prokofjev legszebb és legintimebb tablóit vonultatja fel, és éles ellentétben áll a második, Háború-rész cári (mondhatni szovjet) jeleneteivel. Prokofjev mesterien festi meg a hatalmas tömeg harcát és benne az egyes szereplőket. Szerelem és halál egyetlen gigantikus meséjévé szövi a cselekményt. A 72 karaktert felvonultató operát a katalán származású Calixto Bieito állítja színpadra a Genfi Grand Théâtre-ral koprodukcióban.

Cselekmény

I. RÉSZ

Andrej Bolkonszkij teljesen magába fordult: kiábrándult, mentálisan és fizikailag is sérült, közelebb érzi magát a halálhoz, mint az élethez. Ám amikor hallja Natasát és unokatestvérét, Szonját a tavaszról és a természet szépségéről énekelni, felébred benne – és körülötte – az élet.

Később Andrej és Natasa közelebb kerülnek egymáshoz egy burjánzó, éretlen összejövetelen. Ami a vendégek közt történik, a szürrealitást súrolja.

Natasa és Andrej egymásba szeretnek.

Mindenki gúnyolódik Andrej barátján, a folyamatosan részeg kívülállón, Pierre-en.

Pierre sógorát, Anatole-t elbűvöli Natasa, mindenképpen el akarja csábítani. Hélène megígéri Anatole-nak, hogy segít neki.

Natasa és apja, Rosztov gróf be szeretnének mutatkozni Andrej apjának és húgának, Marjának, mivel Andrej időközben eljegyezte Natasát. Az öreg Bolkonszkij azonban nem helyesli fia házasságát Natasával, és megszégyeníti őt.

Ez mind Anatole malmára hajtja a vizet: Natasát mélyen megbántotta Andrej családjának viselkedése, így figyelme Anatole felé fordul.

Anatole meg akarja szöktetni őt, házasságot ígér annak ellenére, hogy már nős. Ám Szonja, Natasa unokatestvére átlát a férfi tervén, és mindent elmond Natasa keresztanyjának, Marja Ahroszimovának.

Natasa kétségbeesésében megpróbál véget vetni életének.

Pierre felelősségre vonja Anatole-t, és kényszeríti, hogy adja át Natasa leveleit. Pierre ekkor ébred rá saját Natasa iránt táplált érzéseire.

Gyenyiszov bejelenti: a háború hamarosan kezdetét veszi.



II. RÉSZ

Elkezdődött a háború.

A harcok közepette Andrej elveszett szerelmén mereng, a rebbenékeny boldogságon, amit Natasával élt meg. Most, hogy Natasa elárulta őt Anatole-lal, élete ismét értelmetlennek tűnik.

Pierre-nek az az érzése, hogy nem látja Andrejt többet.

„Napóleon” túlzottan is beleéli magát az örök hódító hadvezér szerepébe, győzelemről álmodik – a valóság azonban más.

Kutuzov marsall letaglózva nézi, ahogy szeme láttára vész el Moszkva megmentésének lehetősége. Az elhagyott várost pusztulni hagyják.

Az óriási kavarodásban Pierre merénylő hősnek képzeli magát, aki mindenkit megment. Fantáziái hisztériába és szarkazmusba torkollnak. Platon Karatajev szent bolondként jelenik meg, hogy vigasztalja Pierre-t.

Andrej súlyosan megsebesült, haldoklik. Magas láza van. Még utoljára találkozik Natasával, élete nagy szerelmével. Lehetséges lett volna egy boldog élet vele? Andrej meghal, Natasa új életet kezd.

Pierre-nek nem sikerül megvédenie új barátját, Platon Karatajevet.

A szabadság és egy Natasával való kapcsolat lehetősége jelenik meg Pierre lelki szemei előtt, ám Natasa elérhetetlen marad számára.