„Ahogy múlik az idő, úgy nő Bach muzsikájának súlya és jelentősége." - mondta Pilinszky a János-passió kapcsán. "Ez a barokk muzsikus napjaink legmodernebb szerzője lett. Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk."

Johann Sebastian Bach János-passiója Jézus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János apostol evangéliuma alapján. A mű 1724 Nagypéntekére íródott; csodálatos keveréke színházi műnek és oratóriumnak. Monumentális zenedarab: 3 órányi zenét hallhatunk egy közel 200 fős apparátus előadásában.

"Máté" sír és tűnődik, míg "János" továbbmutat ennél. A "Máté" mise, a "János" pedig opera. És mégsem. Tudósok kutatásainak köszönhetően sokat tudunk arról, hogy az opera milyen szerepet töltött be Bach korában. Valamiért azonban a szerző maga sosem írt operát, csak olyan oratórikus műveket, melynek közreműködői igazi dramatikus szereplők. A János-passió talán legnagyobb erénye, hogy a nagypénteki történetet - minden kegyetlensége és fájdalma ellenére - igazán pozitív kicsengéssel mutatja be, melynek fényes és reményteli zenéje megelőlegezi a Feltámadás örömét. Eperjes Károly stilizált arénába, ókeresztény közegbe viszi a műfajt, és él a mozgásszínház eszközeivel is.