Megvallom őszintén, nagyon aggódom az operett sorsa miatt. Huszonkilenc operettet írtam idáig, ami egyben annyit is jelent, hogy huszonkilenc librettót tartottam elég inspirálónak arra, hogy felhasználjam oket, de úgy látom, ezzel olyan mérföldkohöz jutottam, amelyen nem tudok túlkerülni. Sok-sok éve van már annak, hogy huszonkilencedik operettemet megírtam, de azóta hiába kutatok megfelelo librettó után, amely újból komponálásra ihletne. ... Mit tehet ilyen körülmények között a szegény zeneszerző? Kénytelen régi, sikeres operettjeit átlapozni és úgy átkomponálni oket, hogy azok megfeleljenek a mai idok szellemének. ... Itt van például mindjárt egyik régi operettem: sárga kabát. A közönség már régen elfelejtette ezt a darabomat, ám engem, amikor a múltkor megint elovettem, annyira megkapott a bája és finomsága, hogy nyomban összehívtam librettistáimat, és ok átírták a szövegkönyvét, én pedig átkomponáltam a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában már sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetilag volt. Erre azonban szükség is van, mert a mai közönség egészen más, mint a régi volt, és A sárga kabát primitív meséje ma már legfeljebb elnézo mosolyt váltana ki a nézotéren. Hiába: a mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez elott meg kell hajolni a szerzonek! Szerencsére A sárga kabát váza nagyon alkalmas volt arra, hogy tuzijátékkal és bengáli fényekkel feldíszítsük..."