Színházak
Pécsi Balett
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2010/2011
- 1982/1983
- 1978/1979
Pjotr Iljics CsajkovszkijA hattyuk tava
- HercegSzabó MártonTuboly Szilárd
- HattyúUjvári KatalinVincze Brigitta
- A herceg anyjaUhrik Dóra
- VarázslóLovas Pál
- BohócKerekes Soma Lőrinc
- Orosz táncMolnár Zsolt
- Nápolyi táncKócsy MónikaKeresztes Patrik
- Spanyol táncVincze BrigittaUjvári KatalinKoncz Péter
- Kis hattyúKerekes Soma LőrincKeresztes PatrikMatola DávidTéglás Bánk
- SzereplőBálint AdélKócsy MónikaMadonia FlorenceHoffman Virág ZoéSzécsi TheodóraTóth KlaudiaTandi ZsófiaHarka MátéMolnár Zsolt
Barátok, vendégek, hattyúk ...
- koreográfusBozsik Yvette
- díszlettervezőKhell Zsolt
- jelmeztervezőJuristovszky Sosa
- világítástervezőPető József
- próbavezetőSzabó Márton
- koreográfusasszisztensGulyás Anna
Bozsik Yvette és a Pécsi Balett között több találkozási pont is van. A táncszcénában való szinte forradalmi megjelenés, a folyamatos megújulás igénye, az egészen egyéni, sajátos mozgásnyelv, az emberközpontú gondolkodásmód és a hagyománytisztelet azok a sarkalatos pontok, melyek mentén egymásra találhat koreográfus és társulat. Bozsik Yvette koreográfusi pályáján mindig meghatározó volt az útkeresés, az expresszív táncszínházi kifejezésmód, az „esztétikus” táncon túllépő narratíva. A hattyúk tava újragondolt változatában az alapvető emberi érzelmek, a 21. század emberének önpusztító életmódja és a szabadság, tisztaság iránti vágya jelenik meg Bozsik Yvette különleges látványvilága és expresszív táncnyelve segítségével.
„A hattyúk a kultúrában, különböző népek mítoszaiban, legendáiban, népmeséiben, irodalmában számtalanszor előfordulnak, köréjük gazdag szimbólumrendszer épült, leggyakrabban a szabadságot, a szerelmet és a hűséget jelképezik. A nagy klasszikus mostani, újragondolt változata a mához, a mai emberhez szól. A régi orosz népmesén alapuló történet bemutatása mellett ebben a feldolgozásban egy ökológiai dráma is megjelenik, melyben a környezet rombolása központi téma. A hattyúk az emberek fölé emelkedve látják a civilizáció és a környezet pusztulását. Ugyanakkor elátkozott alakváltó asszonyok, akiknek nappal hattyúként, éjjel nőként kell élniük. A jó és a rossz harcában a darab nem foglal állást, hiszen ezek a tulajdonságok magukban a szereplőkben viaskodnak egymással. Egyszerre jelenik meg a szabadság, tisztaság iránti vágy, és annak reménytelensége, elérhetetlensége is.” Bozsik Yvette
2015. 11. 27.