Színházak
Radnóti Színház
Márton LászlóLepkék a kalapon
- Spangenberg RadiszlóSomhegyi György
- Baán OlgaHernádi Judit
- Baán ViktorÁdám Tamás
- Baán MártaDőry Virág
- Baán MariannZsigmond Tamara
- Baán KláriGábor Lujza
- Baán MiliKöves Dóra
- Baán GáborGosztonyi János
- Tax IvánNemcsák Károly
- Stifter AdalbertMárton András
- Dahó SámuelCsíkos Gábor
- Rozgonyi MordehájKelemen Csaba
- Pillér GáborBerzsenyi Zoltán
- Dahó ÁgnesKiss Éva
- rendezőVerebes István
- díszlettervezőKis-Kovács Gergely
- jelmeztervezőTordai Hajnal
- zenészJakobi László
- a rendező munkatársaKun Magda
Bohózatunk színpadán az a világ látható, amelyről mindmáig szokás állítani, hogy Isten kalapja. Ha ez így van, akkor a szereplők Isten kalapjára szögezett, vergődő lepkék, akiket egy kifürkészhetetlennek és mindenhatónak mondott rovargyűjtő késztet életfogytig tartó és hatványozottan értelmetlen kínlódásra. Ez a helyzet – éppen értelmetlensége miatt – a komikum soha ki nem apadó forrása. Hiszen van-e látvány mulatságosabb, mint amikor a teremtői hanyagság a teremtmények pedantériájában kívánja (de nem tudja) megtalálni kicsinyes kielégülését? A kérdés már csak az: mi történik mindeközben? És főként: hogyan történik? A darab cselekménye az unalomig ismerős: szerelmi háromszög, mégpedig a halálosabbjából. Csakhogy a parttalanul hömpölygő régi szép történet felgyorsul, világfájdalmából nevetnivaló fintor marad; a szereplők, bár végzetük súlya nem enyhül, óhatatlanul karikatúrává silányodnak: immár nem a boldogságot keresik, hanem azt a közeget, amelyben a boldogság szükséges és – talán – lehetséges. Nem (azaz: nem elsősorban) az Alkalomnak, hanem az Időnek vannak híjával. Márpedig az Idő – hírlik és látszik – eltűnt; nyomait keresni hiábavaló. A bohózat hőseit, e szánalmasan ágáló bábokat a hiábavalóság démona rángatja.
Utolsó előadás: 1988. március 10.
1987. 02. 27.