ames Tyrone sikeres hakniszínész. Év közben turnézik, nyáron visszavonul vidéki lakásába. Ide léphetünk be mi is egyetlen napra. Idillien indul ez a nap, együtt a család. Mary Tyrone

nemrég érkezett haza megerősödve a szanatóriumból, két

felnőtt fiuk is velük lakik most.

Azonban, ahogy közelít az éjszaka, felszínre törnek a kimondatlan félelmek, a múlt elhallgatott sérelmei, és végül nincs többé szerepjátszás: a család szembesül saját gyötrelmes és kilátástalan valóságával.



„Mary belép. Kezdetben nem lehet rajta más változást észrevenni, csak hogy nem látszik már olyan idegesnek, inkább olyan, mint amilyen akkor volt, amikor először láttuk reggeli után, de aztán feltűnik, hogy a szeme ragyogóbb és valami sajátos függetlenség, distancia van a hangjában és modorában, mintha kissé különválna a szavaitól és cselekedeteitől.

MARY ( aggódva lép Edmundhoz és átkarolja ) Ne köhögj így. Árt a torkodnak. Úgyis meg vagy fázva, csak nem akarsz még egy torokgyulladást is? ( Edmund abbahagyja a köhögést, gyors, nyugtalan pillantást vet anyjára, de ha föl is ébredt a gyanakvása, anyja gyöngédsége visszafojtja. Jamie azonban egyetlen fürkésző pillantás után tudja, hogy gyanúja beigazolódott. Szemét lesüti, a padlóra bámul, arcára kiül az elkeseredett, védekező cinizmus kifejezése. Mary folytatja, féloldalt odaül Edmund székének karfájára, karjával átfogja, úgy, hogy az ő arca Edmund fölött és mögött van, s Edmund nem nézhet anyja szemébe )”