Ruzzante műve egy hagyományos XVI. századi olasz commedia dell' arte kanavásza alapján készült, a cselekmény alakításában, a jellemek megformálásában a műfaj sajátosságaira ismerhetünk. A darab története egyszerű és könnyen megérthető, a cselekmény középpontjában egy szerelmi bonyodalom áll. Tomao, a padovai módos öregúr nős ember ugyan, de titkolt szerelemmel imádja Doralicét, a magát incselkedően kellető kurtizánt. A koros férfiú erősen érzéki vonzódását szolgája, Hancúr úr közreműködésével kívánja a kéjhölgy tudomására hozni, ugyanis a szolga csillapíthatatlan szerelmi vágyakozást érez Doralice szobalánya, Bessa iránt. Ruzzante ezzel nem áll meg a történet bonyolításában. Beemel egy újabb szerelmi szálat a történetbe, aminek „főszereplője” a férfiruhát öltött, önmagát ifjú legénynek álcázó Isotta, akibe nemcsak Tomao úr felesége szeret bele, hanem Padováig üldözi érzelmeivel Ginevra, az anconai özvegy is. A félreértések tisztázását követően kiderül, hogy a férfi nélkül maradt asszony tévedett, az álruhás Isotta személyében elveszettnek hitt húgát követte, s áhítozott szerelmére. A darab végén a szerelem győzedelmeskedik, és nemcsak Tomao úrnak, de még szolgálójának is esélye adódik az áhított hölggyel történő szerelmi találka megszervezésére.