A román drámaírás talán legnépszerűbb, I.L. Caragiale Az elveszett levél című darabját ezúttal több hivatalos és kevésbé hivatalos fordításban átdolgoztuk, hogy a korrupció és az érdekemberek a legjobb színben tűnhessenek fel. A valóságunk ihlette, de konkrétan senkire nem mutogatunk újjal. Mert végülis a miénk a felelősség, hogy kivel engedjük képviseltetni magunkat a közéletben. Ebben a zenés (!) vígjátékban (?) kisember és nagyember, román és magyar, nő és férfi, politikus és (nem) politizáló választópolgár egyszerre van színpadon, és a legszimpatikusabb énjüket mutatják.

Részlet, rögtön az elejéről: „Ezekben a pillanatokban választások előtt vagyunk, kéremszépen, és mint minden valamire való romániai megyében, férfiak és nők, politikusok és táboraik ezekre a választásokra készülnek. A politikusok kampányain kívül, a választások idején a választópolgárok tájékozódhatnak az újságokból, a televízióból, rádióból, az internetről és a pletykalapokból. A következő jelenetekben arról lesz szó, hogy milyen nehéz a rendőri sors, hogy milyen a hétköznapi nagycsaládos romániai polgár élete…”